Szervezőkként
elsőnek érkezve, fél 10-től már izgatottan vártuk a gyülekező
természetjárókat. A tagoknak kiosztottuk a Vackoros kincs-gyűjtő
tarisznyákat és a felajánlott müzli-szeleteket.
Meglepetésünkre és nagy örömünkre, a vártnál több
érdeklődőt vonzott programunk. Összesen 56-an gyűltünk össze! Nemcsak
Vackor tagok jelentek meg családjaikkal, hanem olyanok is, akik másoktól
értesültek kirándulásunkról. Találkoztunk az óvodából ismerős,
mosolygós arcokkal, de még olyanokkal is, akik már az iskola padját
koptatják.
Fazekasné S. Mónika köszöntője után, irányát vette a
túra, amit Varga Magdolna vezetett fantasztikus játékos feladatokkal. Az
ismerkedő-kör még kicsit szégyenlősen ment, de az idő múltával
folyamatosan oldódtak a gyerekek.
Magdi néni rögtön egy fontos kérdéssel indított: „Ki
tudja, hogy mit nem szabad csinálni a botanikus kertben?”. Csak úgy
emelkedtek magasba a kis kezek, mint az utána elhangzó találós
kérdésekre is. Ezután kezdetét vette hosszú sétánk. A feladat az volt,
hogy szép színes lehullott őszi faleveleket gyűjtögessenek kicsik és
nagyok, anyukák és apukák egyaránt. Volt aki a gyűjtögetésbe
belefeledkezve pillanatok alatt már a „vak-karavánba” (libasorba)
találta magát. A bizalom játék egyik vezetőjeként érdekes volt látni,
hogy a gyermekek mennyivel jobban megbíznak a másikban, ellentétben a
kukucskáló felnőttek csapatával.
A tisztásra érve mondókázva, énekelve esőt
csalogattunk, majd dalolva a napsugarakat hívtuk segítségül, hogy legyen
szivárvány. A gyerekek éneke kevésnek bizonyult a makacs Napnak, így
kértük az anyukákat, hogy ők is kapcsolódjanak be az éneklésbe. Sajnos
még ez sem volt elég. Kénytelenek voltunk az apukáktól is erősítést
kérni, és csodák csodájára, a nap elüldözte az égről a felhőket és
megmutatta gyenge melegét árasztó sugarát. Az eső utáni napsütés
kisvártatva előcsalogatta a szivárványt. A tömött tarisznyákban megbúvó
falevelek mind egy kupacba kerültek, amit a gyerekek színek szerint
válogattak szét. Így készen lett a Vackorosok első közös munkája, az
őszi szivárvány. A Mónika nénivel közösen elénekelt Gryllus dal alatt,
kicsik és nagyok rácsodálkoztak kezük munkájára. A tisztáson ezután
somot kóstolgatva megpihentünk.
A kaktuszházba is közösen látogattunk el, majd
sétáltunk vissza a kiindulóponthoz. Ott a gyerekek almát kaptak; a
nagyok önfeledten játszottak, míg a kisebbek fáradtan roskadtak
édesanyjuk ölébe. A búcsúzás, csakúgy, mint az ismerkedés, egy nagy
körben állva lett befejezve. Akinek még ezek után is maradt energiája,
az levezethette a közeli szabadidő parkban, vagy körülnézhetett a
Berkenye házban. Fáradtan, de lelkesedésben és emlékekben gazdagon
indultunk haza mi is.
Köszönjük- a Borostyán ABC jóvoltából felajánlott müzli-szeleteket
- és Fábián Marika nénitől kapott almákat!
óvónő
