Vackorosok a Gyadai réten

A hosszú tél után végre előbujt a napocska, langyos sugaraival simogatva a fák rügyeit. Előkéklett az első ibolya, vackukból előbújtak az erdő állatai, s a madarak édes éneke zengte be a tájat. Az apró természetjáró Vackorosok is bakancsot húztak, hogy együtt hódítsák meg a Gyadai rét tanösvényét, és fedezzék fel a tavasz szépségeit.

A közel 40 fős csapat vidáman indult útnak Fazekasné S. Mónika és Kiss Ágnes vezényletével - akik ezen kirándulások megálmodói.

A patakon átkelve üdvözöltük ˝Hangya Danit˝, majd rögtön játékba kezdtünk. A gyerekeknek különböző állatok „bőrébe bújva” kéréseket kellett megfogalmazni, mit szeretnének kérni a kirándulóktól:

-Ne szemeteljenek! – kiabálta Bence, a ravaszdi róka
-Ne hangoskodjanak!- mondta Eperke, aki barna szemű őzikének gondolta magát.

A Nünüke nevű bogár kérése, hogy ne tapossák el, s a sárga színben pompázó Gólyahír azt kérte, hogy ne tépjék le a kirándulók. Annyira aranyosak voltak, mind kicsik és nagyok, ahogyan gondolkodtak, látszott, hogy jár a kis buksijuk.

Kis séta után újabb játék következett. A kismanók csukott szemmel füleltek, hogy milyen hangokat hallanak az erdőben. Aztán Varga Magdi - aki kirándulásaink˝ szellemi tőkéje˝ – különböző „kincseket” rejtett el az egyik domboldalon a lehullott avarban. A gyerkőcök nagy lelkesedéssel keresgéltek. Megtalálták egy gyík ledobott bőrét, egy szarvasbogár letört szarvát, egy leesett madárfészket és az elgurult tojásokat. Volt kukac-keresés a „madárfiókáknak”, felhangzott a harkály nóta is Gryllus Vilmostól , s közben a Vackor tarisznyába gyűlt a szép termés és levél.

Mikor kiértünk a nagy rétre, valami mesés látvány tárult elénk: több száz színben tündökölt a táj, a zöld megannyi árnyalata pompázott a fákon, és a sárgától a lilán át a rózsaszínig minden virág más- más színben tündökölt. Itt készítette el mindenki palettájára a maga kis szivárványát, melyek mind egytől egyig gyönyörűek voltak.

A végeláthatatlan zöld fűrengeteg futásra késztette a csapatot. Az utolsó játék váltóverseny volt, ahol a minisek és a nagyobbak vegyesen alkottak egy-egy csapatot. A nagyok voltak a madárszülők, akik a miniseket, a madárfiókákat etették az előbb összegyűjtött kukacokkal. Az óvó nénik minden gyermeket csoki érmével és hatalmas puszival jutalmaztak.

Ezután elértünk a Lósi-patakhoz, ahol kalandosan keltünk át a pallósoron Így érkeztünk el kirándulásunk végállomására, egy hangulatos kis erdei pihenőhelyre, ahol kicsit kifújtuk magunkat, beszélgettünk, és elkészült az elmaradhatatlan Vackoros csoportkép is.
S ekkor körbenéztem…..Jó volt látni a gyerekeket, kicsiket, nagyokat, ahogy felszabadultan Játszanak.Jó volt látni, hogy mindenki mosolyog, hogy mi szülők is kicsit megfeledkeztünk a monoton hétköznapokról, a gondokról, problémákról, a rohanó világunkról jó, hogy az emberek és családok közelebb kerülnek egymáshoz, hogy beszélgetünk, figyelünk egymásra és nyitunk egymás felé.

Jó volt kicsit szeretetben lenni!

Ezúton köszönöm meg mindannyiunk nevében Móni néninek és Ági néninek ezeket a felejthetetlen hétvégi programokat, az élményeket, a csodálatos helyeket, melyekre szombatról szombatra elkalauzolnak minket, hisz ezekkel a kirándulásokkal,s a játékos feladatok segítségével vezetik rá gyermekeinket a természet iránti szeretetre, s ismertetik meg miféle kincseket, értékeket, életeket is rejt az erdő, a rét, a természet.
Hisszük és reméljük, hogy gyermekeink ilyen indíttatással, szemlélettel, és a szeretet örökös jelenlétével kamaszkorban is jó úton haladnak majd.

S ha kedvet kaptál a természethez, egy kis mozgásra, jó hangulatra, akkor tarts velünk a következő kirándulásra!!!!

Szeretettel Várunk Mindenkit!

Nagy Karolin
mini csoportos anyuka