Visegrádon a Vackor

Korai ébredés a februári végi hűvös reggelen. Gyülekező a busznál, ahol azon kapom magam, hogy alkalomról-alkalomra egyre több ismerős arcot látok. Buszút a Dunán ’túlra’, a rövid hegyi szerpentinek osztálykirándulásokat idéznek.A közel egyórás buszozást követően Makovecz Erdei Művelődés Háza fogad. Az épület hatalmas 12 oszlop közt tátongó gyomra kellemesen meleg, a falakon az állatövi csillagképek ábrázolásai ridegek.

Rövid pihenés, majd a társaság két részre megy. Jobboldalt papírsárkány,balra, a konyhában derelye készül.

Sárkánykészítés: Hosszú asztal köré ülünk, és hallgatjuk Kata nénit egy felvonásban a sárkánykészítésről. A gyerekek anyagot gyűjtenek, gyúrnak, hajtogatnak, ragasztanak, és vidáman lengetik a színes farkú papírfigurákat.

Derelyekészítés: A konyhában egy gyermekvonat mozdulatról mozdulatra munkafázisonként halad: a sorban következő gyúr egyet a tésztán, majd a sor végén az újabb munkafolyamat következik: a tészta szeletelése, sütése és cukrozása.

A munka után újra együtt, és a 12 oszlop alatt tátongó gyomrok derelyével telnek. Ezt követően képek, hangok, bundák, és csontok állatokat idéznek, majd közösen a sípályához sétálunk.

Egy kis szabad séta után megkerestük az első ˝fánkat˝, egy vackort ,és a logónkkal ellátott kis fatáblával feldíszítettük. Ünnepélyesen  kineveztük a ˝Mi fánk˝-nak, és elhatároztuk  évről évre ellátogatunk hozzá. Mielőtt a buszra felszálltunk volna, Fábián Zsófi által készített pici kiszebábot közösen elégettük, hadd fusson a tél!

Az együtt töltött nap, a busz és a szerpentin ismét összerázta a csapatot.
Legközelebb a gyadai tanösvényen találkozunk!

Kovács Péter
Vackor szülő