Vackorosok a Gyadai réten

A hosszú tél után végre előbujt a napocska, langyos sugaraival simogatva a fák rügyeit. Előkéklett az első ibolya, vackukból előbújtak az erdő állatai, s a madarak édes éneke zengte be a tájat. Az apró természetjáró Vackorosok is bakancsot húztak, hogy együtt hódítsák meg a Gyadai rét tanösvényét, és fedezzék fel a tavasz szépségeit.

A közel 40 fős csapat vidáman indult útnak Fazekasné S. Mónika és Kiss Ágnes vezényletével - akik ezen kirándulások megálmodói.

A patakon átkelve üdvözöltük ˝Hangya Danit˝, majd rögtön játékba kezdtünk. A gyerekeknek különböző állatok „bőrébe bújva” kéréseket kellett megfogalmazni, mit szeretnének kérni a kirándulóktól:

-Ne szemeteljenek! – kiabálta Bence, a ravaszdi róka
-Ne hangoskodjanak!- mondta Eperke, aki barna szemű őzikének gondolta magát.

A Nünüke nevű bogár kérése, hogy ne tapossák el, s a sárga színben pompázó Gólyahír azt kérte, hogy ne tépjék le a kirándulók. Annyira aranyosak voltak, mind kicsik és nagyok, ahogyan gondolkodtak, látszott, hogy jár a kis buksijuk.

Kis séta után újabb játék következett. A kismanók csukott szemmel füleltek, hogy milyen hangokat hallanak az erdőben. Aztán Varga Magdi - aki kirándulásaink˝ szellemi tőkéje˝ – különböző „kincseket” rejtett el az egyik domboldalon a lehullott avarban. A gyerkőcök nagy lelkesedéssel keresgéltek. Megtalálták egy gyík ledobott bőrét, egy szarvasbogár letört szarvát, egy leesett madárfészket és az elgurult tojásokat. Volt kukac-keresés a „madárfiókáknak”, felhangzott a harkály nóta is Gryllus Vilmostól , s közben a Vackor tarisznyába gyűlt a szép termés és levél.

Mikor kiértünk a nagy rétre, valami mesés látvány tárult elénk: több száz színben tündökölt a táj, a zöld megannyi árnyalata pompázott a fákon, és a sárgától a lilán át a rózsaszínig minden virág más- más színben tündökölt. Itt készítette el mindenki palettájára a maga kis szivárványát, melyek mind egytől egyig gyönyörűek voltak.

A végeláthatatlan zöld fűrengeteg futásra késztette a csapatot. Az utolsó játék váltóverseny volt, ahol a minisek és a nagyobbak vegyesen alkottak egy-egy csapatot. A nagyok voltak a madárszülők, akik a miniseket, a madárfiókákat etették az előbb összegyűjtött kukacokkal. Az óvó nénik minden gyermeket csoki érmével és hatalmas puszival jutalmaztak.

Ezután elértünk a Lósi-patakhoz, ahol kalandosan keltünk át a pallósoron Így érkeztünk el kirándulásunk végállomására, egy hangulatos kis erdei pihenőhelyre, ahol kicsit kifújtuk magunkat, beszélgettünk, és elkészült az elmaradhatatlan Vackoros csoportkép is.
S ekkor körbenéztem…..Jó volt látni a gyerekeket, kicsiket, nagyokat, ahogy felszabadultan Játszanak.Jó volt látni, hogy mindenki mosolyog, hogy mi szülők is kicsit megfeledkeztünk a monoton hétköznapokról, a gondokról, problémákról, a rohanó világunkról jó, hogy az emberek és családok közelebb kerülnek egymáshoz, hogy beszélgetünk, figyelünk egymásra és nyitunk egymás felé.

Jó volt kicsit szeretetben lenni!

Ezúton köszönöm meg mindannyiunk nevében Móni néninek és Ági néninek ezeket a felejthetetlen hétvégi programokat, az élményeket, a csodálatos helyeket, melyekre szombatról szombatra elkalauzolnak minket, hisz ezekkel a kirándulásokkal,s a játékos feladatok segítségével vezetik rá gyermekeinket a természet iránti szeretetre, s ismertetik meg miféle kincseket, értékeket, életeket is rejt az erdő, a rét, a természet.
Hisszük és reméljük, hogy gyermekeink ilyen indíttatással, szemlélettel, és a szeretet örökös jelenlétével kamaszkorban is jó úton haladnak majd.

S ha kedvet kaptál a természethez, egy kis mozgásra, jó hangulatra, akkor tarts velünk a következő kirándulásra!!!!

Szeretettel Várunk Mindenkit!

Nagy Karolin
mini csoportos anyuka

Visegrádon a Vackor

Korai ébredés a februári végi hűvös reggelen. Gyülekező a busznál, ahol azon kapom magam, hogy alkalomról-alkalomra egyre több ismerős arcot látok. Buszút a Dunán ’túlra’, a rövid hegyi szerpentinek osztálykirándulásokat idéznek.A közel egyórás buszozást követően Makovecz Erdei Művelődés Háza fogad. Az épület hatalmas 12 oszlop közt tátongó gyomra kellemesen meleg, a falakon az állatövi csillagképek ábrázolásai ridegek.

Rövid pihenés, majd a társaság két részre megy. Jobboldalt papírsárkány,balra, a konyhában derelye készül.

Sárkánykészítés: Hosszú asztal köré ülünk, és hallgatjuk Kata nénit egy felvonásban a sárkánykészítésről. A gyerekek anyagot gyűjtenek, gyúrnak, hajtogatnak, ragasztanak, és vidáman lengetik a színes farkú papírfigurákat.

Derelyekészítés: A konyhában egy gyermekvonat mozdulatról mozdulatra munkafázisonként halad: a sorban következő gyúr egyet a tésztán, majd a sor végén az újabb munkafolyamat következik: a tészta szeletelése, sütése és cukrozása.

A munka után újra együtt, és a 12 oszlop alatt tátongó gyomrok derelyével telnek. Ezt követően képek, hangok, bundák, és csontok állatokat idéznek, majd közösen a sípályához sétálunk.

Egy kis szabad séta után megkerestük az első ˝fánkat˝, egy vackort ,és a logónkkal ellátott kis fatáblával feldíszítettük. Ünnepélyesen  kineveztük a ˝Mi fánk˝-nak, és elhatároztuk  évről évre ellátogatunk hozzá. Mielőtt a buszra felszálltunk volna, Fábián Zsófi által készített pici kiszebábot közösen elégettük, hadd fusson a tél!

Az együtt töltött nap, a busz és a szerpentin ismét összerázta a csapatot.
Legközelebb a gyadai tanösvényen találkozunk!

Kovács Péter
Vackor szülő

Madarászok a Dunaparton

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület budapesti csoportjához csatlakoztak január 15-én a Vackorosok. A hosszú idő után végre előbújó nap sokakat csalogatott a Duna-partra ezen a délelőttön. A madarászok hatalmas távcsövekkel és teleszkópokkal felszerelkezve érkeztek meg hozzánk Budapestről és kígyózó sorokban indultunk meg a part felé.

A leleményesebbek kerékpárral, rollerrel, kicsi motorral érkeztek, az aprókák jót aludtak útközben a babakocsiban.

A nap mégis meggondolta magát és a csípős szél is emlékeztetett minket, hogy azért a tél derekán járunk még. A túlsó patron a semmiből előbukkanó madarak látványa azonban kárpótolt minket. Kincses Lászlónak minden kíváncsi gyerekhez volt egy kedves szava, sokat mesélt nekünk a madarak életéről, és amit csak lehetett megmutatott ˝mindenlátó˝ távcsövével.

Kiderült számukra, hogy kacsa és kacsa között mekkora különbségek lehetnek, felismerték a Kis bukót, Tőkés récét, Kercerécét, Kontyos récét. Láthatták a Kormoránokat, ahogy nászruhába öltözve suhantak a víz felszíne felett és megszámlálhatták a Dankasirályokat az égen.

Összehasonlítottuk a Kék cinegét és az év madarává választott Széncinegét. Mire a Meggyvágó csapatot becserkésztük volna a kis távcsöveinkkel, azok˝jót kacagva˝ elrepültek, s bizony így jártunk egy magányos Feketerigóval is.

A gyerekek megtapasztalhatták milyen óvatosnak, csendesnek és alázatosnak kell lennie az embernek, ha be akar pillantani a madarak életébe.

Kicsit elfáradva, kipirulva a hidegtől, de szép élményekkel gazdagodva tértünk haza a finom, meleg ebéd reményében.

Köszönjük a Madártani Egyesületnek és Kincses László környezetpedagógusnak, hogy felkarolt minket,˝ kicsiket˝, és ennek folytatásaként a következő tanévtől óvodánkban is  beindulhat a ˝Madarászovi˝program, melynek keretében évi nyolc foglalkozást tart majd a nagycsoportosainknak.

Szeretettel várunk mindenkit a következő kirándulásainkra is,
aki ott volt meséljen róla, hadd higgye el más is:
a természettel együtt élni jó!                      

Fazekasné S. Mónika                  
óvónő

Az első vackoros kirándulás: Vácrátóti Botanikuskert

Szervezőkként elsőnek érkezve, fél 10-től már izgatottan vártuk a gyülekező természetjárókat. A tagoknak kiosztottuk a Vackoros kincs-gyűjtő tarisznyákat és a felajánlott müzli-szeleteket.

Meglepetésünkre és nagy örömünkre, a vártnál több érdeklődőt vonzott programunk. Összesen 56-an gyűltünk össze! Nemcsak Vackor tagok jelentek meg családjaikkal, hanem olyanok is, akik másoktól értesültek kirándulásunkról. Találkoztunk az óvodából ismerős, mosolygós arcokkal, de még olyanokkal is, akik már az iskola padját koptatják.

Fazekasné S. Mónika köszöntője után, irányát vette a túra, amit Varga Magdolna vezetett fantasztikus játékos feladatokkal. Az ismerkedő-kör még kicsit szégyenlősen ment, de az idő múltával folyamatosan oldódtak a gyerekek.

Magdi néni rögtön egy fontos kérdéssel indított: „Ki tudja, hogy mit nem szabad csinálni a botanikus kertben?”. Csak úgy emelkedtek magasba a kis kezek, mint az utána elhangzó találós kérdésekre is. Ezután kezdetét vette hosszú sétánk. A feladat az volt, hogy szép színes lehullott őszi faleveleket gyűjtögessenek kicsik és nagyok, anyukák és apukák egyaránt. Volt aki a gyűjtögetésbe belefeledkezve pillanatok alatt már a „vak-karavánba” (libasorba) találta magát. A bizalom játék egyik vezetőjeként érdekes volt látni, hogy a gyermekek mennyivel jobban megbíznak a másikban, ellentétben a kukucskáló felnőttek csapatával.

A tisztásra érve mondókázva, énekelve esőt csalogattunk, majd dalolva a napsugarakat hívtuk segítségül, hogy legyen szivárvány. A gyerekek éneke kevésnek bizonyult a makacs Napnak, így kértük az anyukákat, hogy ők is kapcsolódjanak be az éneklésbe. Sajnos még ez sem volt elég. Kénytelenek voltunk az apukáktól is erősítést kérni, és csodák csodájára, a nap elüldözte az égről a felhőket és megmutatta gyenge melegét árasztó sugarát. Az eső utáni napsütés kisvártatva előcsalogatta a szivárványt. A tömött tarisznyákban megbúvó falevelek mind egy kupacba kerültek, amit a gyerekek színek szerint válogattak szét. Így készen lett a Vackorosok első közös munkája, az őszi szivárvány. A Mónika nénivel közösen elénekelt Gryllus dal alatt, kicsik és nagyok rácsodálkoztak kezük munkájára. A tisztáson ezután somot kóstolgatva megpihentünk.

A kaktuszházba is közösen látogattunk el, majd sétáltunk vissza a kiindulóponthoz. Ott a gyerekek almát kaptak; a nagyok önfeledten játszottak, míg a kisebbek fáradtan roskadtak édesanyjuk ölébe. A búcsúzás, csakúgy, mint az ismerkedés, egy nagy körben állva lett befejezve. Akinek még ezek után is maradt energiája, az levezethette a közeli szabadidő parkban, vagy körülnézhetett a Berkenye házban. Fáradtan, de lelkesedésben és emlékekben gazdagon indultunk haza mi is.

Köszönjük

• a Borostyán ABC jóvoltából felajánlott müzli-szeleteket
• és Fábián Marika nénitől kapott almákat!

                                                                       Kiss Ágnes
                                                                            óvónő