A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
budapesti csoportjához csatlakoztak január 15-én a Vackorosok. A hosszú
idő után végre előbújó nap sokakat csalogatott a Duna-partra ezen a
délelőttön. A madarászok hatalmas távcsövekkel és teleszkópokkal
felszerelkezve érkeztek meg hozzánk Budapestről és kígyózó sorokban
indultunk meg a part felé.
A leleményesebbek kerékpárral, rollerrel, kicsi motorral érkeztek, az aprókák jót aludtak útközben a babakocsiban.
A nap mégis meggondolta magát és a csípős szél is
emlékeztetett minket, hogy azért a tél derekán járunk még. A túlsó
patron a semmiből előbukkanó madarak látványa azonban kárpótolt minket. Kincses Lászlónak
minden kíváncsi gyerekhez volt egy kedves szava, sokat mesélt nekünk a
madarak életéről, és amit csak lehetett megmutatott ˝mindenlátó˝
távcsövével.
Kiderült számukra, hogy kacsa és kacsa között mekkora
különbségek lehetnek, felismerték a Kis bukót, Tőkés récét, Kercerécét,
Kontyos récét. Láthatták a Kormoránokat, ahogy nászruhába öltözve
suhantak a víz felszíne felett és megszámlálhatták a Dankasirályokat az
égen.
Összehasonlítottuk a Kék cinegét és az év madarává
választott Széncinegét. Mire a Meggyvágó csapatot becserkésztük volna a
kis távcsöveinkkel, azok˝jót kacagva˝ elrepültek, s bizony így jártunk
egy magányos Feketerigóval is.
A gyerekek megtapasztalhatták milyen óvatosnak,
csendesnek és alázatosnak kell lennie az embernek, ha be akar pillantani
a madarak életébe.
Kicsit elfáradva, kipirulva a hidegtől, de szép élményekkel gazdagodva tértünk haza a finom, meleg ebéd reményében.
Köszönjük a Madártani Egyesületnek és Kincses László
környezetpedagógusnak, hogy felkarolt minket,˝ kicsiket˝, és ennek
folytatásaként a következő tanévtől óvodánkban is beindulhat a ˝Madarászovi˝program, melynek keretében évi nyolc foglalkozást tart majd a nagycsoportosainknak.
Szeretettel várunk mindenkit a következő kirándulásainkra is,
aki ott volt meséljen róla, hadd higgye el más is:
a természettel együtt élni jó!
óvónő
