Madarászok a Dunaparton

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület budapesti csoportjához csatlakoztak január 15-én a Vackorosok. A hosszú idő után végre előbújó nap sokakat csalogatott a Duna-partra ezen a délelőttön. A madarászok hatalmas távcsövekkel és teleszkópokkal felszerelkezve érkeztek meg hozzánk Budapestről és kígyózó sorokban indultunk meg a part felé.

A leleményesebbek kerékpárral, rollerrel, kicsi motorral érkeztek, az aprókák jót aludtak útközben a babakocsiban.

A nap mégis meggondolta magát és a csípős szél is emlékeztetett minket, hogy azért a tél derekán járunk még. A túlsó patron a semmiből előbukkanó madarak látványa azonban kárpótolt minket. Kincses Lászlónak minden kíváncsi gyerekhez volt egy kedves szava, sokat mesélt nekünk a madarak életéről, és amit csak lehetett megmutatott ˝mindenlátó˝ távcsövével.

Kiderült számukra, hogy kacsa és kacsa között mekkora különbségek lehetnek, felismerték a Kis bukót, Tőkés récét, Kercerécét, Kontyos récét. Láthatták a Kormoránokat, ahogy nászruhába öltözve suhantak a víz felszíne felett és megszámlálhatták a Dankasirályokat az égen.

Összehasonlítottuk a Kék cinegét és az év madarává választott Széncinegét. Mire a Meggyvágó csapatot becserkésztük volna a kis távcsöveinkkel, azok˝jót kacagva˝ elrepültek, s bizony így jártunk egy magányos Feketerigóval is.

A gyerekek megtapasztalhatták milyen óvatosnak, csendesnek és alázatosnak kell lennie az embernek, ha be akar pillantani a madarak életébe.

Kicsit elfáradva, kipirulva a hidegtől, de szép élményekkel gazdagodva tértünk haza a finom, meleg ebéd reményében.

Köszönjük a Madártani Egyesületnek és Kincses László környezetpedagógusnak, hogy felkarolt minket,˝ kicsiket˝, és ennek folytatásaként a következő tanévtől óvodánkban is  beindulhat a ˝Madarászovi˝program, melynek keretében évi nyolc foglalkozást tart majd a nagycsoportosainknak.

Szeretettel várunk mindenkit a következő kirándulásainkra is,
aki ott volt meséljen róla, hadd higgye el más is:
a természettel együtt élni jó!                      

Fazekasné S. Mónika                  
óvónő

Az első vackoros kirándulás: Vácrátóti Botanikuskert

Szervezőkként elsőnek érkezve, fél 10-től már izgatottan vártuk a gyülekező természetjárókat. A tagoknak kiosztottuk a Vackoros kincs-gyűjtő tarisznyákat és a felajánlott müzli-szeleteket.

Meglepetésünkre és nagy örömünkre, a vártnál több érdeklődőt vonzott programunk. Összesen 56-an gyűltünk össze! Nemcsak Vackor tagok jelentek meg családjaikkal, hanem olyanok is, akik másoktól értesültek kirándulásunkról. Találkoztunk az óvodából ismerős, mosolygós arcokkal, de még olyanokkal is, akik már az iskola padját koptatják.

Fazekasné S. Mónika köszöntője után, irányát vette a túra, amit Varga Magdolna vezetett fantasztikus játékos feladatokkal. Az ismerkedő-kör még kicsit szégyenlősen ment, de az idő múltával folyamatosan oldódtak a gyerekek.

Magdi néni rögtön egy fontos kérdéssel indított: „Ki tudja, hogy mit nem szabad csinálni a botanikus kertben?”. Csak úgy emelkedtek magasba a kis kezek, mint az utána elhangzó találós kérdésekre is. Ezután kezdetét vette hosszú sétánk. A feladat az volt, hogy szép színes lehullott őszi faleveleket gyűjtögessenek kicsik és nagyok, anyukák és apukák egyaránt. Volt aki a gyűjtögetésbe belefeledkezve pillanatok alatt már a „vak-karavánba” (libasorba) találta magát. A bizalom játék egyik vezetőjeként érdekes volt látni, hogy a gyermekek mennyivel jobban megbíznak a másikban, ellentétben a kukucskáló felnőttek csapatával.

A tisztásra érve mondókázva, énekelve esőt csalogattunk, majd dalolva a napsugarakat hívtuk segítségül, hogy legyen szivárvány. A gyerekek éneke kevésnek bizonyult a makacs Napnak, így kértük az anyukákat, hogy ők is kapcsolódjanak be az éneklésbe. Sajnos még ez sem volt elég. Kénytelenek voltunk az apukáktól is erősítést kérni, és csodák csodájára, a nap elüldözte az égről a felhőket és megmutatta gyenge melegét árasztó sugarát. Az eső utáni napsütés kisvártatva előcsalogatta a szivárványt. A tömött tarisznyákban megbúvó falevelek mind egy kupacba kerültek, amit a gyerekek színek szerint válogattak szét. Így készen lett a Vackorosok első közös munkája, az őszi szivárvány. A Mónika nénivel közösen elénekelt Gryllus dal alatt, kicsik és nagyok rácsodálkoztak kezük munkájára. A tisztáson ezután somot kóstolgatva megpihentünk.

A kaktuszházba is közösen látogattunk el, majd sétáltunk vissza a kiindulóponthoz. Ott a gyerekek almát kaptak; a nagyok önfeledten játszottak, míg a kisebbek fáradtan roskadtak édesanyjuk ölébe. A búcsúzás, csakúgy, mint az ismerkedés, egy nagy körben állva lett befejezve. Akinek még ezek után is maradt energiája, az levezethette a közeli szabadidő parkban, vagy körülnézhetett a Berkenye házban. Fáradtan, de lelkesedésben és emlékekben gazdagon indultunk haza mi is.

Köszönjük

• a Borostyán ABC jóvoltából felajánlott müzli-szeleteket
• és Fábián Marika nénitől kapott almákat!

                                                                       Kiss Ágnes
                                                                            óvónő