A mezei szilhez már a történelem előtti időkben is
szorosan kötődött az ember. A legrégebben ültetett fafajaink között
tartjuk számon. Matuzsálemkorú, roppant méretű egyedeit szent faként
tisztelték, törvényeket hirdettek ki alattuk.
Virágzási ideje március-április között van.
A mezei szil 20-30 méter magas lombhullató fa. Koronája igen változatos, a típusnál többnyire meglehetősen keskeny és magasan boltozatos, sokszor azonban szabálytalan. A kéreg barnásszürke, hosszú, igen mély barázdákkal és domború bordákkal. A vesszők olykor vastag paralécesek. A 6-10 centiméter hosszú és mintegy 5-8 centiméter széles levelek változó alakúak, túlnyomórészt fordított tojásdadok vagy hosszúkásak, kihegyezettek és feltűnően ferde vállúak, szélük kétszer fogazott, fonákjuk az érzugokban szakállszőrös, felső oldaluk többnyire kopasz és fényes sötétzöld színű.
