2016. év fája a mezei szil

A mezei szilhez már a történelem előtti időkben is szorosan kötődött az ember. A legrégebben ültetett fafajaink között tartjuk számon. Matuzsálemkorú, roppant méretű egyedeit szent faként tisztelték, törvényeket hirdettek ki alattuk.

 

A mezei szil elsősorban ligeterdőkben, nyirkos, olykor elárasztott, tápanyagban és bázisokban gazdag talajokon él, de más erdőkben, erdőszéleken, réteken és legelőkön is előfordul.
Virágzási ideje március-április között van.

A mezei szil 20-30 méter magas lombhullató fa. Koronája igen változatos, a típusnál többnyire meglehetősen keskeny és magasan boltozatos, sokszor azonban szabálytalan. A kéreg barnásszürke, hosszú, igen mély barázdákkal és domború bordákkal. A vesszők olykor vastag paralécesek. A 6-10 centiméter hosszú és mintegy 5-8 centiméter széles levelek változó alakúak, túlnyomórészt fordított tojásdadok vagy hosszúkásak, kihegyezettek és feltűnően ferde vállúak, szélük kétszer fogazott, fonákjuk az érzugokban szakállszőrös, felső oldaluk többnyire kopasz és fényes sötétzöld színű.

2015. év fája a kocsányos tölgy

2014. év fája a mezei juhar

A mezei juhar egész Európában közönséges; főleg az irtásokon, legelőkön feltűnő. A mezei juhar kisebb termetű, lombhullató fa, ritkán éri el a 10-15 méternél nagyobb magasságot, de kivételes esetekben akár 25 méterig is felmagasodhat. Koronája sűrű, szabályos gömbölyded, sokszor terebélyes. A többnyire görbe törzs keskenyen bordás. Fiatal hajtásai kissé szőrösek.

Virágai áprilisban, a levélrügyek kipattanásával egy időben nyílnak. Levelei ősszel aranysárgára sárgulnak. Jól esztergálható fájából főleg konyhai eszközöket és ültető szerszámokat készítenek. Díszfának is ültetik, ezért a városokban sem ritka.

2013. év fája: a házi berkenye

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította az Év Fája mozgalmát. Az akció egy-egy kevésbé ismert hazai fafajt ismertet meg a nagyközönséggel és az erdészeti szakmával.

A házi berkenye védett növény, melynek termése magas cukortartalma (11-12%) miatt értékes erdei melléktermék és vadeleség. Régebben a fajt gyümölcséért termesztették, melyből lekvárt, befőttet és pálinkát készítettek. Gyümölcsének két alakját különböztetik meg: a körte,- és az alma alakút.

(Fotók: www.szeretlekmagyarorszag.hu)